Stabilitás mindenek előtt: alapvetően arra vagyunk programozva, hogy keressük az életben a stabil pontokat. Körbeépítsük magunkat egy rendszerrel, időpontokkal, határidőkkel, rutinokkal, amikhez alkalmazkodni tudunk. A járványhelyzet legnyomasztóbb része éppen az, hogy nem tudjuk, mi következik. Márpedig a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ezen időszak tanulságai, és az, hogyan tudunk megküzdeni a kihívásokkal, mindannyiunk részévé válnak. Sőt, hatással a lesznek az életünk legtöbb területére, így a munkahelyünkkel kapcsolatos elvárásainkra is.
Stabilitás vs. önmegvalósítás
Általánosságokban nem lehet beszélni, de úgy látjuk, két nagy csoport van, attól függően, ki milyen konklúziókat vont le a munkájával kapcsolatban. Az egyik típus, akinél felértékelődik a stabilitás. Az idősebb generációra egyébként is jellemző „nem baj, ha rossz, de legalább van” mentalitás a járványhelyzetben felerősödött. Hiszen erre a bizonytalanság érzésre mindig emlékezni fogunk, hogy stabilnak tűnő cégek egy pillanat alatt omlottak össze, több ezren vesztettétek el a munkahelyüket. Éppen ezért, ha valahol elbocsátás nélkül vészelték át ezt az időszakot, az adott egy nagy adag bizalmat a saját cégük irányába.
Fejvadász cégként nap mint tapasztaljuk is, hogy sokkal nehezebb a jelölteket váltásra ösztönözni, még akkor is, ha nem elégedettek a munkájukkal.
Másfelől bár kisebb, de lett egy olyan réteg, akikben a vírushelyzet újfajta felismeréseket hozott. A munkáltatójuk rossz hozzáállása, kommunikációja csalódást okozott nekik. A bizonytalanság, és a veszély benyomta az önmegvalósításra buzdító gombot.
Az élet, és a biztosnak tűnő mindennapok labilitása arra ösztönzi őket, hogy végre kezdjenek valami olyat az életükkel, amit valóban élveznek, olyan közegben, ahol megbecsülik őket.
A feladat
Munkáltatóként a legtöbb, amit tehetünk, hogy kiemelt figyelmet szentelünk a munkáltatói márkánk építésére. És ami a legfontosabb, hogy mindezt hitelesen tegyük. Olyan vállalatot kell építeni, amiben a jelenlegi munkavállalók bíznak, és ahova a potenciális szakemberek is örömmel mennek interjúra. Ehhez pedig a transzparencia és a hitelesség lesz a két kulcskérdés.
A toborzásoknál pedig fel kell készülni arra, hogy lényegesen több megkeresés kell majd a sikerhez.
Toborzási specialista kollégánk így nyilatkozott:
„Jelenleg minimum dupla annyi embert kell felkeresni még az egyébként egyszerűbb pozíciókra is, mint korábban. A munkavállalók már nem annyira merészen váltanak munkahelyet, főleg, ha nem hajtja őket a tatár. Bár sok ember vesztette el a munkáját tavaly, azóta ezek a szakemberek el is tudtak helyezkedni. Arról nem is beszélve, hogy csak bizonyos szektorokat érintett komolyabban a válság. Ettől még nem lett több mérnök, vagy informatikus a piacon. A jó és kompetens szakembereknek ugyan úgy van munkája most is, csak annyit változott a helyzet, hogy most még nehezebb őket ”elcsábítani”, mint korábban. Tehát összegezve, valóban azt tapasztaljuk, a legtöbb munkavállaló megelégszik a biztos rosszal a bizonytalanság helyett. Minden munkáltatónak ezzel a fejjel kell mostantól egy jó darabig gondolkodnia, ha sikeres szeretne lenni a toborzásban.”
